Hajdú-Bihar megye legújabb kulturális örökségi helyszíne, az országos jelentőségű Bárándi pásztorcsengő-gyűjtemény a hagyományos paraszti kultúra különleges tárgyi együttesét mutatja be. Az állandó kiállításon megtekinthető 700 darabos néprajzi gyűjtemény egy letűnt falusi kézműves-iparnak, a csengőöntésnek állít emléket. A Geo-Terra ’96 Kft. tulajdonában lévő, Veres Sándor által 2000-ben létrehozott nyilvános csengő-gyűjtemény a muzeális értékű csengők országos értéktáraként működik.

A majdnem 58 ezer hektár vadászterületen a hatvanas évekre a vadgazdálkodási elvek elősegítették a nagyvadak térnyerését. A gímszarvas gazdálkodás eredménye 1967-ben jelentkezett először, amikor egy elejtett Auloch-bika a nemzetközi figyelmet ide irányította.

A komáromi asztalosok és pingálómesterek kezei közül született csodálatos remekművek vízi úton messze földre eljutottak. A Vágon és a Dunán leúsztatott fenyőfából nagyobb és kisebb ládák is készültek. A gyönyörű motívumokkal megfaragott és megfestett komáromi ládát ruhák tárolására, valamint értéktárgyak, iratok, levelek megőrzésére használták.

A pécsi ferences templomban 75 évvel ezelőtt, 1940 karácsonyán lett felállítva a betlehem első három szobra, a Szent család, majd a következő év karácsonyára már a teljes, mintegy 50 majdnem életnagyságú, fából faragott szoborból álló betlehem díszítette a ferences templom szentélyét.

Mohács népi agyagművességét elsősorban a feketekerámia tette híressé Magyarországon. A 18-19. században a helybeli fazekasok, kályhások és agyagpipagyártók mellett, legnagyobb számban a fekete edényt készítő korsósok dolgoztak e területen. 1718-ban közösen alapítottak céhszervezetet, 1803-tól azonban a korsósok már önálló céhben működtek. A mázatlan fekete edények – korsók, kanták-bendisek, mozsarak, víz- és tésztaszűrők – százait egykor főleg a Dunán szállították a hazai piacokra és a Balkánra.

A Komárom-Esztergom vármegyei kis település, Bakonybánk személyes tárgyakkal berendezett emlékszobával emlékezik meg, a tudós-felfedező szülöttjéről: Bánki Donátról  

"A kép, melyet Bánkiról, mint emberről festünk, nem lenne teljes, ha ki nem emelnénk azt a nevében szívjóságot, mely egész lényéből áradt, és amely megfogott és meghatott mindenkit, aki ismerte. A nagy tudós egyben a legjobb ember is volt." (Sasvári Géza: Bánki Donátról)

Jász-Nagykun-Szolnok megye folyói, termálvíz-kincse, gyógyvizei országosan is számontartottak. Ezek közül kimagaslik a MIRA glaubersós gyógyvíz.

A miseruha hátát teljesen egy 17 cm szélességű domború hímzéssel és igazgyöngyökkel ékesített kereszt tölti ki. A kereszt alapja kék tűfestéssel van kitöltve. Fő motívuma arany és ezüst szállal hímzett serleg és indák ismétlődő sora, a kimaradt helyeket aranyozott flitterek, aranyszálak töltik ki elszórtan és egymást keresztezve. A motívumok közepén ötször ismétlődő virágforma igazgyöngyökből kialakítva. A kereszt széleit és a miseruha széleit mindenütt cakkos domború arany hímzés szegélyezi, a cakkokban hagyma motívum és flitterek láthatók.

A maga nemében egyedülálló, monumentális alkotás a romantika szemüvegén keresztül mutatja be hat egymáshoz kapcsolt jelenetben a magyarok bejövetelét a Kárpát-medencébe. Nemcsak megyei, hanem országos kuriózum is, ez az egyetlen körkép van hazánkban.

A magyar vonós zenekari hagyomány és a lipicai lótenyésztés is felkerült az UNESCO (az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete) szellemi kulturális örökség listájára a világszervezet 17. ülésszakán.