A gyékényszövés hagyománya Tápén

A gyékényszövés hagyománya Tápén

Gyékényszövés

A gyékény szavunk honfoglalás előtti, ótörök eredetű jövevényszó. Elődeink magát a növényi nyersanyagot és a belőle készült szövedéket is a gyékény szóval jelölték, amiből arra következtethetünk, hogy a szövött gyékényt már a szó meghonosodásának idején megismerték.

Tápé, a Tisza és a Maros folyók találkozásánál fekvő, Szegeddel összeolvadt ősrégi halászfalu, a szegedi nagytáj néprajzi hagyományokban talán leggazdagabb része. Az Árpád-kor óta folyamatosan lakott. Első okleveles említése (villa Tapai) a dömösi prépostság 1138. évi adománylevelében található.

A Tisza–Maros közre kiterjedő Tápai-rét a folyószabályozásig nádat és gyékényt termő, vízjárta rétség volt. A gyékény a barna színű buzogányából lehulló apró kis pihék, ernyők vízbekerülésével mindig újból termett. A természetföldrajzi adottságok, a nyomasztó elszegényedés és a kedvező értékesítési lehetőségek folytán az itt élők megélhetését főleg a gyékényfeldolgozás, a szövés (tápaiasan szüvés) biztosította.

A gyékény augusztus táján – amikor a levele megpödrődik – érik meg arra, hogy levágható legyen. A vágás Tápén főleg a férfiak feladata volt. A gyékényvágás eszköze a rángatós kasza, amellyel a gyékényszál töve felett vágták le a gyékényt.

A gyékényfonó és a -szövő másképpen és más nyersanyagból dolgozik. Szövésre csak a keskeny levelű gyékény (Typha angustifolia) alkalmas. A széles levelű gyékény (Typha latifolia) viszont általában puha, hajlékony szárú, ezért jól fonható.

Tápén a szép, hosszú szárú gyékényt ustoros- vagy sugarasgyékénynek, a kemény, rugalmas szárút húsosgyékénynek nevezik. Szövésre ezek a Typha angustifolia legjobb minőségű válfajai. Amelyiknek a tövétől, a böngyölétől ágaznak el a levelei, az a csillásgyékény: ennek rövid a szára, ez a következő esztendőben alkalmas a feldolgozásra. A vastag, duzzadt gyékény pukkadt, pöfetegös, amit éretlenül vágnak le, az taknyos, aminek már kinőtt a buzogánya, az a pákjásgyékény. Amelynek a szálai keresztben eltöredeznek, azt rovászkos-, rovátkosgyékénynek mondják.

A gyékény valamennyi részét hasznosították, a leghasznosabb rész a nyíjja volt (a töve után kb.1 m), amely a szövésre fonásra alkalmas, puha, és hajlékony anyag.

A levelek széléről lehúzott selyömből gyerekek, fiatalok és öregek sodorták a felvető szálat, míg a szövést főként nők végezték.

A gyékényfeldolgozás egyik fontos szabálya, hogy tudni kell előre, hogy mi készül, és annak megfelelően kell a gyékényt előkészíteni, szétszedni és hasítani. A gyékényszálak levelekből állnak, és befelé haladva egyre jobb minőségű a gyékény. A legbelső rész a kerek gyékénybél, amely a legjobb.

A gyékény felhasználása a tápaiak életének minden területét átszőtte. A gyékényből nemcsak szatyrok, szakajtók, szőnyegek, de háztetők, népi bútorok, méhkasok, sőt csónakok és koporsók is készültek.

A szövéssel készült tárgyaknak nevük volt, pl. kismónár, nagymónár szatyor, négyrőfös, bolondos szőnyeg, vagy pl. deákszatyor, hentös szatyor. Voltak sűrűbben szövöttek, vagy ritkábban attól függően mire használták.

Indoklás az értéktárba történő felvétel mellett: Az évszázadokon át megőrzött ősi technikát generációk adták tovább egymásnak. Ez a folyamatos átadás-átvétel a 20. század második felében megállt ugyan, de ma is vannak asszonyok, akik „fölőtik az ijant", életben tartják gyékényszövést.

A hagyományt ma Tápén a 2000 tavaszán megalakult Gyékényes Műhely őrzi, egyben megújítva ennek az egyszerű, szép, természetes anyagnak a sokoldalúan felhasználását. A gyékényszövés mint nemzeti érték életben tartása, ápolása, fiatalokkal való megismertetése fontos feladatunk.

A gyékényesség nemzetközi megbecsülését jelzi, hogy az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottság 2013-ban a „Gyékényszövés Tápén” kiemelkedő nemzeti értékünket a Szellemi Kulturális Örökség Nemzeti Jegyzékére felvette.

A nemzeti értékkel kapcsolatos információt megjelenítő források listája (bibliográfia, honlapok, multimédiás források): A VESSZŐ, GYÉKÉNY, SZALMA ÉS MÁS NÖVÉNYI NYERSANYAGOK FELDOLGOZÁSA http://mek.oszk.hu/02100/02152/html/03/143.html

Szellemi kulturális örökség Magyarországon http://szellemiorokseg.hu/

forrás: csongrad-megye.hu