A pécsi ferences templomban 75 évvel ezelőtt, 1940 karácsonyán lett felállítva a betlehem első három szobra, a Szent család, majd a következő év karácsonyára már a teljes, mintegy 50 majdnem életnagyságú, fából faragott szoborból álló betlehem díszítette a ferences templom szentélyét.
Mohács népi agyagművességét elsősorban a feketekerámia tette híressé Magyarországon. A 18-19. században a helybeli fazekasok, kályhások és agyagpipagyártók mellett, legnagyobb számban a fekete edényt készítő korsósok dolgoztak e területen. 1718-ban közösen alapítottak céhszervezetet, 1803-tól azonban a korsósok már önálló céhben működtek. A mázatlan fekete edények – korsók, kanták-bendisek, mozsarak, víz- és tésztaszűrők – százait egykor főleg a Dunán szállították a hazai piacokra és a Balkánra.
A Komárom-Esztergom vármegyei kis település, Bakonybánk személyes tárgyakkal berendezett emlékszobával emlékezik meg, a tudós-felfedező szülöttjéről: Bánki Donátról
"A kép, melyet Bánkiról, mint emberről festünk, nem lenne teljes, ha ki nem emelnénk azt a nevében szívjóságot, mely egész lényéből áradt, és amely megfogott és meghatott mindenkit, aki ismerte. A nagy tudós egyben a legjobb ember is volt." (Sasvári Géza: Bánki Donátról)
Jász-Nagykun-Szolnok megye folyói, termálvíz-kincse, gyógyvizei országosan is számontartottak. Ezek közül kimagaslik a MIRA glaubersós gyógyvíz.
A miseruha hátát teljesen egy 17 cm szélességű domború hímzéssel és igazgyöngyökkel ékesített kereszt tölti ki. A kereszt alapja kék tűfestéssel van kitöltve. Fő motívuma arany és ezüst szállal hímzett serleg és indák ismétlődő sora, a kimaradt helyeket aranyozott flitterek, aranyszálak töltik ki elszórtan és egymást keresztezve. A motívumok közepén ötször ismétlődő virágforma igazgyöngyökből kialakítva. A kereszt széleit és a miseruha széleit mindenütt cakkos domború arany hímzés szegélyezi, a cakkokban hagyma motívum és flitterek láthatók.
A maga nemében egyedülálló, monumentális alkotás a romantika szemüvegén keresztül mutatja be hat egymáshoz kapcsolt jelenetben a magyarok bejövetelét a Kárpát-medencébe. Nemcsak megyei, hanem országos kuriózum is, ez az egyetlen körkép van hazánkban.
A kocsi, ami alatt – bá az idő elteltével kibővült a szó jelentése – mi itt és most arról lóvontatású jármű, eredetileg a szekérnek a 15. században Kocs községben kialakult változata.
A klasszikus magyar szablyavívás olyan nemzeti érték, amely méltó arra, hogy megőrizzük a hozzá kapcsolódó hagyományokat. A szablya a honfoglaló magyarok egyik legjelentősebb egyedi megjelenésű és harci használatú ősi fegyvere volt. A magyar szablyavívás hagyománya, a végvári vitézektől kezdve, a bajvívókon és huszárokon keresztül, egészen a modern kori sportvívókig, méltán egyedülálló a világon.
Nógrád vidékén az állatok őrzésével, gondozásával foglalkozó pásztorok közül sokan faragtak használati eszközöket vagy díszes tárgyakat. A palóc pásztorművészet egyik kiemelkedő egyénisége volt Gyurkó Pál uradalmi kanász. Hagyományos életmódja a régi pásztortradíciókat hordozta, kiemelkedő faragó tevékenysége mellett jó dudás is volt. Kanál-, gyufa-, só- és fűszertartók, ivócsanakok, ónberakásos botok, ostornyél, vagy például választóvízzel sárgított, karcolt díszítésű tülök maradt fenn tőle.
