Magyar Szablyavívás és a Borsody-vívórendszer
A klasszikus magyar szablyavívás olyan nemzeti érték, amely méltó arra, hogy megőrizzük a hozzá kapcsolódó hagyományokat. A szablya a honfoglaló magyarok egyik legjelentősebb egyedi megjelenésű és harci használatú ősi fegyvere volt. A magyar szablyavívás hagyománya, a végvári vitézektől kezdve, a bajvívókon és huszárokon keresztül, egészen a modern kori sportvívókig, méltán egyedülálló a világon. A magyar szablya nemcsak a haza védelmének, a magyar katonai erényeknek, hanem a modern kori sportsikerek eszköze is.
A szablya használatának az évszázados harcok során, a csatatereken kikristályosodott tudása később sporttá válva a magyar sportolókat is hosszú évtizedeken keresztül juttatta a világ élvonalába.
Számos neves vívómester dolgozott Budapesten, köztük a legendás Borsody László őrnagy, aki már a századfordulótól oktatta a tisztjelölteket a Ludovikán. A támadó és védő mozdulatok ezernyi kombinációját világos rendszerbe építette, merítve a hagyományos magyar szablyavívás technikájából és taktikájából is. Ezek katonai logikával történő tökéletes összefűzése egyetlen más külföldi vívómetódusban sem található meg.
Ennek köszönhető, hogy az olimpiai történelemben egyedülálló módon 1908 és 1964 között – 56 éven át alig akadt legyőzője a magyar kardvívóknak, akik ma is a világ élvonalába tartoznak.
Legeredményesebb olimpikonjaink is ebből a fegyvernemből kerültek ki, Gerevich Aladár hét-, Kovács Pál és Kárpáti Rudolf hatszoros olimpiai aranyérmes. E káprázatos adatsor mögött igazi férfiakat, modern kori lovagokat találunk, akik számára a becsület, a bajtársiasság és a hazaszeretet megkérdőjelezhetetlen erény. Ők fegyverüket nem a másik megsemmisítésére, hanem szellemi és fizikai képességeik kifejezésére használják.
A Magyar Szablyavívó Iskola 2012-ben alakult, az ország számos pontján működő iskolával.
Iskoláik egységes tananyaga megegyezik a klasszikus Magyar Szablyavívó Iskolák hagyományaival. A szablya használatának az évszázados harcok során, a csatatereken kikristályosodott tudása később sporttá válva a magyar sportolókat is hosszú évtizedeken keresztül juttatta a világ élvonalába.
Ez a tudás szállt apáról fiúra, a nemesi udvarházak vívómestereitől, a kaszárnyák udvarain a kiképzőtisztektől a katonalegényekig.
A modern magyar kardvívás egyik alapítója, a Borsody-rendszer megalkotója Borsody László a Wiener-Neustadti tanfolyamon végzett, mint oda vezényelt katonatiszt 1898-1925-ben. Majd a Ludovikára került, mint alvívó mester Leszák Károly fővívó mester mellé. 1916-1925-ig Leszákot követi a Ludovika fővívó mester beosztásában. 1925-től a Ludovikából kivált Magyar Királyi „Toldi Miklós” Honvéd Sporttanár- és Vívómesterképző Intézet fővívómestere. Már Ludovikás tanári évei alatt is foglalkoztatta, hogy a sok támadó és védő mozdulat ezernyi kombinációját világos, logikus, jól felépített rendszerbe felépíteni, mert minden általa látott, tanult vívó irányzatnak voltak előnyei és gyengéi. Hetekig és hónapokig vizsgált minden egyes támadó és védő mozdulatot. Tökéletesítette, csiszolta finomította őket. A régi kardiskolával ellentétben, taktikai szempontból bevezette a hátra lépést, valamint könnyedebbé tette és felgyorsította a lábmunkát. A lábmunka különböző elemeihez mindig más és más ütemezést rendelt. A Borsody módszer jellegzetessége az úgynevezett guruló lépés és annak sorozatai. A kard különböző pozíciójában különböző fogásokat vezetett be, a stratégiára és taktikára különös hangsúlyt helyezett. Mint katona vívó mester a támadások előtti felderítés és előkészítés fontos szerepet kapott rendszerében. A Borsody rendszer az egyik legjellemzőbb eleme azonban, a tananyag tökéletesen illeszkedő módszertani felépítettsége. Mely a legegyszerűbb elemtől halad az összetett és bonyolult kombinációk felé. A mozdulatok katonai logikával történő tökéletes összefűzése, semmilyen más külföldi vívó rendszerben nem található meg. A hatékonyságra, eredményességre talán a legjobb példa: Jekelfalussy Piller György katonatiszt, kétszeres olimpiai bajnok és hatszoros Európa bajnok, aki Borsody személyes tanítványa volt.
1949-től a szolnoki vívás kimagasló eredményeihez elengedhetetlenek voltak azok a vívó mesterek, akik a Magyar Királyi „Toldi Miklós” Honvéd Sporttanár- és Vívómesterképző Intézetben végeztek. A Borsody oktatási rendszer módszertana elengedhetetlen volt ahhoz, hogy a várost és a megyét vívó világszínvonalon képviseljék.
További információ: www.magyarszablya.hu www.magyarszablyaszolnok.hu
