Tiszavirág

A tiszavirág (latinul: Palingenia longicauda) nevével ellentétben nem növény, hanem egy rövid életű kérészfaj, amely a szárnyas rovarok (Pterygota) alosztályába, az ősszárnyúak (Palaeoptera) alosztályágába, a kérészek (Ephemeroptera) rendjébe, annak tiszavirágok (Palingengidae) családjába tartozik. A fajt a modern zoológiába 1791-ben Guillaume Olivier vezette be Ephemera longicauda néven. Tökéletlen átalakulással (hemimetamorfózis) fejlődnek ki, ugyanis a kérészeknek nincs bábállapotuk. Amikor a tiszavirág befejezi a folyó üledékében töltött hároméves lárvaéletét, imágóként kifejlődve 8-12 centiméter hosszú, szárnyfesztávolsága eléri a 6-7 centimétert. Európában a legnagyobb kérészfaj. Lárvái Magyarországon, a Tisza leszakadó peremű agyagos partszakaszain, vízalatti telepeken élnek nagy tömegben. Rövid és szenvedélyes vízfeletti életük és tömeges rajzásuk (kirepülésük, násztáncuk, párzásuk, peterakásuk, pusztulásuk), egyedülálló természeti látványosság, aminek az elnevezése tiszavirágzás. Minden évben rendszeres turistalátványosság a Tiszán és mellékfolyóinak néhány napsütötte szakaszán. A kifejlett hím rovarok szárnya világosbarna, a nőstényeké szürkés színű.[10] A legnagyobb európai kérész. A hím testhossza 2,5–3,5 cm, a nőstényé valamivel nagyobb 2,7–3,8 cm, potroha végén a fehér páros fartoldalékaival (cercus, farkserték: a hímé 6–8 cm, a nőstényé 3 cm hosszú) együtt 12 cm hosszú is lehet. A hosszú farkserték egyensúlyozó szervek, amelyek megkönnyítik a tiszavirág repülését és párzását. Végfonaluk viszont csökevényes. A nőstények jóval rövidebb farksertéi a gyorsabb repülést teszik lehetővé. Kis fején rövid csápokat visel. Összetett szemeik és három pontszemük is jól fejlett. A kérészek három évig lárvaállapotban nevelkednek a víz alatt, az agyagos partoldalba vájt üregeikben, ahol többnyire három nemzedék él együtt. Ez idő alatt kb. 15–25 alkalommal vedlenek. Kopoltyúlemezeikkel áramoltatják a vizet járataikban és kiszűrik a vízben lebegő szerves törmeléket (detritus), algákat, baktériumokat. A potrohuk oldalain vannak a lemez alakú tracheakopoltyúik. Fűrészes rágójuk, lapátszerű ásólábuk van. Kirepülés előtt a lárvák testhossza eléri a 4–5 cm-t. A kérészek életciklusa a „pete-lárva (nimfa) / szubimágó / imágó” metamorfózisokon keresztül jut el végül a rajzásig. Az átváltozás (hemimetabolia) a rovarok közül, csak a kérészekre jellemző egyedfejlődési forma, amiben kimarad a bábállapot, viszont megjelenik egy röpképes, de még nem ivarérett fejlődési alak, a szubimágó, amely egy újabb vedlés után alakul át ivarérett imágóvá. Ez az utolsó vedlés a nőstényeknél teljesen kimarad. Minden évben, ha a megfelelő hőmérsékleti viszonyok elérik a szükséges értéket, a kérészek megkezdik rajzásukat. Általában június közepétől a hónap végéig tart. A látványos természeti jelenség intenzitása évről évre változó. Elsőként 1726-ban Luigi Ferdinando Marsigli, olasz hadmérnök írta le, amikor Magyarországon járt.