Tapolcai tavasbarlang
A tavasbarlang Tapolca központjában található. 1903-ban kútásás közben fedezték fel, majd tíz évvel később megnyitották a látogatók előtt. A mészkőben kialakult barlangrendszer különös érdekességét a benne kialakult tavak nyújtják, melynek zöldes színű vízén - néhány évnyi szünet után – 1998-tól újra lehet csónakázni.
A Tapolcai-tavasbarlang Közép-Európában egyedülálló látványosság, a gyógyászatban is kiemelkedő jelentőséggel bír. A barlang különleges gyógyhatását régóta ismerik. A viszonylag állandó, 20 Celsius fok körüli hőmérséklet, a közel 100 %-os relatív páratartalom és a rendkívül tiszta levegő a légzőszervi megbetegedésekben nyújt segítséget. Erre a célra a másik ágat, az 1925-ben felfedezett kórházbarlangot használják. A látogatóhely a Bakony-Balaton Geopark területén található. A barlang fokozottan védett természetvédelmi besorolással megerősített természeti érték, melyet Európában ritkaságszámba menő, nagy kiterjedésű, aktív, meleg vizes járatrendszer és formakincs, rendkívül látványos, csónakkal bejárható barlangszakasz jellemez.
Leírása:
Tapolca belterületén, a Kisfaludy Sándor utca 3. alatt lévő látogatóépületben, 132 m tszf. magasságban nyílik a barlang mesterséges lejárata. A hidrológiai és morfológiai értékei miatt (1982 óta) fokozottan védett természeti érték lépcsőkkel, járdákkal kiépített, elektromos világítással ellátott szakasza belépődíj ellenében egész évben megtekinthető. A barlangtúra 30 percig tart, a túraútvonal 340 m hosszú, melynek egy részét csónakázva tehetik meg a vendégek.
A miocén tenger 13,7 millió évvel ezelőtt alakította ki a barlang befoglaló rétegsorát. Ebben váltják egymást 1–2 cm-es agyagcsík betelepülésekkel a jól kristályosodott rétegek és a márgás rétegek. A felszín alatt mindenhol egyforma mélységben helyezkednek el a rétegek. Enyhén emelkedik a terület É-ra. Emiatt van az, hogy amíg a tavasbarlang legnagyobb része víz alatt fekszik, addig a Kórház-barlang járatai szárazak. A felszín alatt 3–8 m között márgaréteg fekszik, amely nem ereszti át a vizet és meggátolja a felszíni csapadék barlangba jutását. Ez alatt több rétegben váltják egymást 12 m mélységig a homokos, agyagos mészkőrétegek, amelyek alatt jól kristályosodott rétegek vannak.
A barlang jellegét alapvetően két tényező befolyásolta: az elsődleges tektonikai hálózat és a rétegszerkezet. A terület törésrendszere illeszkedik a Bakony hegység fő tömegének ÉK–DNy-i és erre merőleges, ÉNy–DK-i preformáltságához. A járatok többségében láthatók a főirányok, de sokszor rövid részek után az irányok váltakozva követik egymást.
Egyedi sajátosságokat mutat az üregrendszer hidrológiája. A Tapolcai-medencébe eljutó víz két úton halad a fő vízgyűjtőterület felől. Egyrészt a triász dolomitra támaszkodik a miocén mészkő, ami miatt biztosított a nagy mennyiségű hideg karsztvíz utánpótlása. Másrészt a medence alatt a dolomit lehúzódik 300–400 m mélységig. Az ide lejutó víz a vulkáni utóműködés miatt 35–40 °C-ra felmelegszik, a repedéseken feljutva keveredik a hideg vízzel, és létrejön a rendszert kitöltő 18–20 °C-os forrásvíz. A változó keresztmetszetű járatokat, amelyekben véletlenszerű oldásformák figyelhetők meg, keveredési korrózió alakította ki. A terület erózióbázisa a Tapolca D-i részén lévő, 12–15 m³/perc hozamú forrásrendszer, amely a barlangokkal összefüggő Malom-tavat táplálja.
Az ismertetett rétegek meghatározták a járatok elhelyezkedését és alakját. Legerősebben a jól kristályosodott rétegekben fejtette ki hatását a keveredési korrózió. Itt szinte csak oldott járatok vannak jelen. Ezek a csőszerű vagy fekvő ellipszis keresztmetszetű járatok 0,8–1,5 m átmérőjűek. Ahol ezek megfelelően közel kerültek egymáshoz, vagy széles, lapos tér kioldása történt, ott gyorsan leszakadozott az agyagcsíkok mentén a mennyezet. Omlások miatt jöttek létre a boltozatos termek, melyeket tovább alakított az oldás.A barlangnak három járatszintje van, melyek közül a felső szint a víztől 3 m-rel magasabban helyezkedik el. Ez fejletlen a kevésbé oldható homokos mészkő miatt. A második szint a jelenlegi vízszinttől 2 m-rel lejjebb található. A barlang legnagyobb része ebből áll. Felszakadásaiból alakultak ki a levegős termek, amik ezért nem tekinthetők önálló szintnek. A harmadik, 20 m mélységig lehatoló szintre csak leírások utalnak, mert fel lettek töltve a járatok tisztításakor.
A turistaszakasz termeiben (Lóczy-terem, Batsányi-terem) eredetileg sok törmelék volt, melyet eltávolítottak, ezért azokban természetes állapotú járat nincs. A barlangban kevés a kitöltés, mely főleg agyag. A barlangban kevés ásványképződmény, cseppkő van. Láthatók hévizes kiválások, melyek két különböző formában fordulnak elő. A falakat néhol, kisméretű (1–2 mm-es) kalcitkristályok bevonata borítja. Másik jellegzetes képződménye, amely csak a mennyezeten, hasadékok, kürtők peremén helyezkedik el, egy aragonitkiválás. Több cm-esre is megnőnek fenyőág alakú pamacsai. A vizsgálatok bebizonyították, hogy aeroszolból váltak ki olyan helyen, ahol hirtelen irányt vált a légáramlás. A langyos karsztvíz nagyon befolyásolja a barlang klímáját, ezért a levegő hőmérséklete eléri a 18–20 °C-ot. A relatív páratartalom 100% a közvetlen vízfelületek miatt.
1933-ban volt először Tapolcai-tavasbarlangnak nevezve a barlang az irodalmában. Előfordul a barlang az irodalmában Lake Cave at Tapolca (Balázs 1977), Lóczy tavasbarlang (Dormándi, Juhász 1936), Tapolcai-barlang (Stach 1929), Tapolcai barlang (Kadić 1926), Tapolcai-Tavas-barlang (Horváth 1974), Tapolcai tavas barlang (Horn 1931), Tapolcai Tavasbarlang (Balázs 1960), Tapolcai-tavas Cave (Takácsné, Eszterhás, Juhász, Kraus 1989), Tapolca's Tavas Cave (Balázs 1977), Tavas-barlang (Lóczy 1913), Tavasbarlang (Balatoni Kurír 1937), Tavas barlang (Lóczy 1913), Tavas Cave of Tapolca (Kordos 1977), Tó-barlang (Eszterhás 1984) és Tóbarlang (Balatoni Kurír 1937) neveken is.
forrás: Veszprém Vármegyei Értéktár, wikipédia
