A DÉL-DUNÁNTÚLI GÍMSZARVAS POPULÁCIÓ LÁBODON

A majdnem 58 ezer hektár vadászterületen a hatvanas évekre a vadgazdálkodási elvek elősegítették a nagyvadak térnyerését. A gímszarvas gazdálkodás eredménye 1967-ben jelentkezett először, amikor egy elejtett Auloch-bika a nemzetközi figyelmet ide irányította.

 A nyolcvanas évekre már erősre duzzadt a gímszarvas állomány, a szigorú és következetes szelektálási elvek, az elhivatott szakszemélyzet együttes hatására és az elejtett gímbikák érmes-aránya meghaladta az 50%-ot. A kitűnő genetikai állomány, amely a dél-dunántúli szarvastájon belül az úgynevezett „somogyi típusú” agancsokat hozza, az említett gazdálkodási elvek és rendszerek hatására kiteljesedhetett.

 A vadászterület természeti környezete, a kialakult gazdálkodási viszonyok eredményezték a gímszarvas populáció kiemelkedő genetikai adottságait. A lábodi gímszarvas állomány agancsfejlesztő képessége a világ élmezőnyébe került. A tudatos vadgazdálkodás a genetikai érték tartamos megőrzését és a minőség hosszú távon való megtartását szolgálja.

forrás: somogyiertekek.hu